Miután mindketten feltöltődtünk, s megittuk a második kávénkat is, elindultunk vissza az előbbi helyünkre. Előtte persze rendet tettünk magunk után.
Séta közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy melyik kérdésemet tegyem fel először a sok új közül. De mivel egyhez folyton visszatértem, ezt választottam:
- Miért mosolyodtál el akkor, amikor azt mondtad, Isten az ő mására teremtette Ádámot, s később belőle Évát? Nagyon másként néz ki? – kérdeztem érdeklődve. Tudom, nem tűnik fontosnak, de engem ez a része fogott meg jobban.
- Másnak. Igazán nehéz elmagyarázni. Ő egy lélek, de mégis olyan összetett, mintha legalább 4 különböző egyéniség lenne benne összegyúrva. Van női és férfi oldala is, egy, aki inkább a növényekhez és egy, aki az állatokhoz vonzódik, őket érzi közel. Ezt ne úgy képzeld el, hogy tudathasadása van. Ő egy teljes lélek, csak több fontosabb részből áll. Testi alakot ritkán vesz fel. Általában zárkózott, és leköti a rengeteg dolga. A postaládákkal vagy állatokon keresztül üzen. Ritkán hívat magához személyesen. Bármilyen emberi alakot felvehet, de leginkább kedves idős hölgynek, vagy úrnak a képében szokott megjelenni. Azt hiszem, már nagyon rég óta létezhet. Azt senki sem tudja biztosan milyen alakot vehetett fel, mielőtt megteremtette ezt a helyet. Viszont úgy gondolom, hogy a legtöbb kétes vagy természetfeletti dolog létezhet vele együtt, csak valahol máshol. Hiszen honnan tudna különben az ember ilyenekről? Szerintem Isten időről időre leejt egy gondolatfoszlányt a Földre, és megvárja mi sül ki belőle. Ebből is tanul, folyamatosan figyeli a fejlődést, az új lehetőségeket, a határokat. S erre nem is kell több bizonyíték, mint ennek a helynek a megléte. El tudod mondani, milyen számodra furcsa, vagy hihetetlen teremtményekkel találkoztál eddig?
Egy percig gondolkodtam, és elkezdtem sorolni. – Angyal, varázsló, sárkány, tündér.
- Úgy látom nem kavartak fel igazán. Eddig is hitted, hogy létezhetünk?
- Igen. Ha nem is úgy, ahogy a filmek vagy könyvek leírják, bemutatják, de úgy gondoltam, hogy sokkal több van a világban, mint jó és rossz emberek. Vagy mint gazdagok és szegények.
- Pontosan! A dolog hátul ütője az, hogy a képességünk korlátozott. Valamint mindünknek megvan a maga negatív figurája is: démon, manó, vámpír, farkas.
Ezt már kicsit kétkedve fogadtam. Annyira sok könyv szólt arról, hogy a vámpírok nem feltétlen rosszak. Valamint mellettük folyamatosan szerepelnek a vérfarkasok is, általában a vérszívók ellenségeként, nem az emberekének. De nem tudtam elhinni, hogy ez a kategóriába sorolás jó. Annyit olvastam ezekről a lényekről, hogy teljesen eltérő kép alakulhatott ki róluk bennem. Lehet, hogy nem féltem tőlük eléggé?!
- Melyik milyen pontosan? A sok olvasott, kitalált történet (könyv) miatt nem tudom, mi lehet az igazság róluk.
- Mivel előfordulhat, hogy a Földi tartózkodásod miatt találkozhatsz velük, nagy vonalakban elmondom. Mind képes emberi alakot felvenni, vagy átokkal, bűbájjal elérni, hogy annak látszódjanak. De ha nagyon figyelsz, vannak árulkodó jelei, melyik fajhoz tartozhatnak. Sajnos azt kell mondjam, hogy az emberek (a könyvekben) megunták őket rossznak beállítani, s egy nem várt pozitív hatása is van. Ahhoz, hogy zsákmányuk legyen, könnyebb, ha nem félnek tőlük. Így később már előfordult, hogy megbabonáztak egy-egy tehetséges embert, vagy maguk írtak olyan műveket, ahol ezek a lények majdhogynem jónak számítanak.
- Mind rossz? Olyan nehéz ezt elhinni.
- Nem, azért nem mind az. Mint mindig, a többféleség itt is megmutatkozik. Van egy-egy maréknyi lény, akik nem akarnak ártani, hanem csak együtt élni a többiekkel, és szaporodni. Nem akarnak háborúzni és folyton költözni. De persze ez nem azt jelenti, hogy ők csupa szép és jó dolgot tesznek. A védelmük érdekében képesek ők is gyilkolni, de legalább csak akkor, ha valaki által fenyegetve érzik magukat. Folyamatosan nő a számuk, de sajnos a saját fajtájuk is vadásznak rájuk, mert őket hitvány selejtnek tartják.
- Azért ezt jó tudni. De gondolom, akikkel össze fogok futni nagy valószínűséggel, nem ezekből a csoportokból valók lesznek. – vágtam egy grimaszt. Túl könnyű is lenne.
- Így van. De ne aggódj. Közvetlenül neked nem árthatnak. Az embereken keresztül viszont annál többet. Igyekeznek meghiúsítani a nekik nyújtandó segítséget. – próbált megnyugtatni, de igen kevés sikerrel.
- Mik azok az árulkodó jelek?
- Meg fogod tudni, de nem ma. Mindent elmondok, amire szükséged lehet. A mai délutánon viszont gyakorlati oktatásban részesülsz.
- Hű! Rendben! Mit fogunk csinálni? – kérdeztem fellelkesülve.
- Ma megtanulod az alapvető varázsigéket. Nem fogsz lebegtetni tárgyakat - belelátott a fejembe - bár átokkal sújthatod majd a földi tartózkodásod alatt az ellenségeid, akik megpróbálhatnak gátolni a feladatod elvégésében. – válaszolt Viola, s eközben elsétált a vitrines szekrényhez, és kivett belőle egy varázspálcát. – Ezzel fogsz gyakorolni, amíg nem lesz saját mágiád. – adta kezembe.
- Saját mágiám? Minden angyalnak van? Vagyis minden természetfelettinek? - helyesbítettem.
- Igen és még két igen. – megint mosolygott. – Neked aztán elég sok kérdésed van.
- Tudom. Remélem ez nem baj. – húztam el a szám. Kicsit elszégyelltem magam. Talán nem ez az a viselkedés, amit itt elvárnak. Bár nem olvastam az értesítőn, hogy: ne tegyen fel sok kérdést.
- Nincs semmi baj ezzel. Vannak, akiknek kevesebb és van, akiknek több kérdésük van, ez normális. Így lesz egyedi az oktatás. Más-más úton jutunk el ugyanahhoz a végeredményhez. – bíztatóan a vállamra rakta a kezét. – Akkor kezdjük. Az első dolog, a gondolati úton való utazás. Ezt csak olyan helyekre teheted meg, ahol előzőleg jártál. Ehhez kell egy varázsige, ami a narin. Először erősen kell gondolnod arra, ahova menni szeretnél, pontosan felidézve a helyet, pl. az ajtó elé, a ház mellé a kertbe. Ha az óta a tudtod nélkül változott a hely, az néha vicces dolgokat csinál, de általában csak annyit jelent, hogy egy picit arrébb kerülsz, nem épülsz be a falba vagy ilyesmi. De volt már olyan, hogy valaki egy fa tetejére érkezett, és olyan is, aki majdnem beleesett egy medencébe. Annyira meglepődött, hogy a gondolt helyen már más van, hogy majdnem elfelejtett repülni. Főleg az elején, amíg a kezdő angyalok elég gyakorlatot nem szereznek a szárnyuk használata terén, lehet ilyen helyzetekbe bonyolódni. De térjünk vissza. Szeretném, ha elmennél ezzel a módszerrel az étkezőbe és hoznál nekem egy szép zöld almát.
- Rendben. A pálcával nem kell suhintanom? (Már biztos, hogy túl sok fantasy-t olvastam)
- Nem Lilien. Az csak egy eszköz, hogy érezhesd és használhasd a mágiát. Nem kell bonyolult kézmozdulatokat csinálni. Egyszerűen képzeld el az úticélod, és mond ki a szót.
Így tettem. Olyan volt, mintha egy szellő röpített volna át, és mire egyet pislogtam, az étkezőben találtam magam. Elképzeltem egy almát és az ott termett. Majd megfogtam, és visszautaztam a tündérhez.
- Nagyszerű! Ez szépen ment! Köszönöm az almát! Az egyik kedvencem! Most, hogy ez megy, a házi feladatod az lesz, hogy keresztül-kasul bejárd a hegyet, hogy mindenről tudj, ami számodra lényeges lehet. Ehhez adok majd egy képes prospektust, tudod, ismerni kell, de legalább látnod kell képen, hogy el tudd képzelni, hogy hova mész. A következő lehetőség, hogy nem egy helyre utazol, hanem egy személyhez. A folyamat ugyanaz, csak a kiválasztott emberre kell gondolnod, és kimondani az igét: hesan. A feladatod pedig, hogy menj el Walterhez és mond meg neki, hogy este várom magamhoz vacsorára, 7 órára. Majd gyere vissza kérlek a válaszával.
Izgatott voltam, de erősen koncentráltam rá, és miután kimondtam a megfelelő szót, egy ismeretlen nappaliban találtam magam! A vendéglátóm szemlátomást annyira belefeledkezett az olvasásba, hogy fel sem tűnt neki a megjelenésem.
- Ő, szia Walter. – szólítottam meg halkan. Nem akartam, hogy megrémüljön. De nem jártam sikerrel. Akkorát ugrott ültében, mintha méh csípte volna meg.
- Ó, te jó ég! Megijesztettél! – kiáltotta. – Üdvözöllek nálam. Kicsit meg vagyok lepve. De már eszembe jutott, ma van az első napod a tanodában.
- Igen! – mosolyogtam. – Viola üzeni, hogy sok szeretettel meghív téged magához vacsorára. Hét órára.
- Köszönöm szépen, szívesen megyek! – válaszolta, majd egy hatalmas dörgés szinte megremegtette az épületet. Csak akkor figyeltem meg az ablakon keresztül, hogy kint szürkeség, majdnem esti sötétség honolt, és a vihar, ami eddig lassan enyhült, most újult erővel tombolt. Vad szél fújt, és a villámok rendszeresen megvilágították az eget. Eszembe jutott, miért lehet itt ilyen idő, és erre nagyon elszomorodtam megint. Már nem élveztem annyira ezt az új tudást. Én itt szórakozom, ők pedig szenvednek. Hol van itt akkor az igazság?
- Mióta tart? – mutattam az ablak felé. – Ez még mindig miattam van, vagy új jelölt érkezett? – csillant fel egy kis reménysugár bennem.
- Ez Kedvesem még mindig miattad van. Nem olyan egyszerű új jelöltekhez jutni. Ahogy láthattad a tanodában nincs túl sok tanuló. Alighanem ma van a temetésed napja, vagy valami hasonló fontos dolog.
- Ó!
Ennyit tudtam mondani csak. Aztán eszembe jutott valami.
- Tudhatom, hogy a naptár szerint hol tartanak a földön? Azt sem tudom hány napja lehetek itt. Mármint nekik hány nap telt el?
- Tudhatod, persze. Kaphatsz tőlem egy naptárt. Ez egy különleges öröknaptár. Így tudod követni a történéseket a családoddal és a világgal. – átment a másik szobába, s onnan hozott egy digitális kijelzővel ellátott, holdciklust is mutató, órával ellátott naptárt. Be lehetett állítani, hogy napi, heti, havi vagy éves felbontásban mutassa a napokat. Lehetett jegyzetet is írni bele. Akkora volt, mint egy normál laptop, csak vékonyabb és érintőképernyős, saját gombokkal. Meglepődve vettem át.
- Azt hitted adok egy köteg papírt? – mosolyodott el. – Ha nem is naprakészen, de itt is tudjuk követni valamennyire a földi fejlődést. Átalakítjuk a saját használatunkra. Tudod, az angyalok is sokfélék voltak emberként, és ezek megmaradtak. Így mindenki hoz valamiféle tudást, amit a többiek, ha akarják, ugyancsak használhatnak. Így van ez jól. Haladni kell a korral. – mosolygott megint.
- A másik, hogy ha jól számolom, ez a 4. napod itt nálunk.
- A negyedik? Olyan, mintha már hetek óta itt lennék. De, akkor nem is lehet a temetésem! Kértem, hogy hamvasszák el a testem, úgy tudom, ahhoz több idő kell.
- Igen, itt felgyorsulnak az események. Sok az információ, az új dolgok. Azt hiszem, igazad lehet. Akkor nézzük meg milyen nap is van ma. – gondolkozott hangosan a koordinátorom.
Felemeltem az előbb kapott szerzeményt és rámeredtem a képernyőjére. Elszorult a torkom.
- Ma…ma…ma van az anyukám születésnapja. – hebegtem. Alig tudtam beszélni a torkomban lévő gombóctól.
Egy pillanat múlva meleg kezek ölelésében találtam magam. Édes parfümillat csapta meg az orrom, és kezdtem picit jobban érezni magam. Walter és Viola kétoldalról megnyugtató ölelésbe vontak.
- Aggódtam miattad. Már vissza kellett volna érned. Mi történt? – félig az angyaltól kérdezte, mert látta, nem tudok megszólalni most. Rázkódtam a sírástól.
- A vihar, a naptár, én nem tudtam! – kezdte, de rájött, ezt a tündér nem érti így, és elkezdte az elejéről. – Megkaptam az üzeneted. Ott leszek, köszönöm. Aztán kérdezett a viharról. Azt gondoltam a temetése, de aztán a naptárból kiderült, hogy az édesanyja születésnapja van ma. Én, én úgy sajnálom. Nem akartam. Azt hittem már készen áll erre.
Ebből semmit sem hallottam meg. Nem tudom meddig álltunk így ott. Változást éreztem, és mintha máshová kerültem volna. Csak messziről érzékeltem a körülöttem lévő dolgokat. Végül nem bírtam tovább és elájultam. Legalábbis azt hiszem, ilyen lehet. Álomképek nélküli feketeségbe zuhantam, de már nem éreztem azt a kínt, amit előtte.
A szobámban, az ágyamban tértem magamhoz. A naptáram a varázspálcával együtt az éjjeli szekrényemen volt, és a közeli fotelban Godrik ült. Olvasott valamit. Nem is vette észre azonnal, hogy ébren vagyok. Éreztem, ahogy küldi a megnyugtató hullámokat felém. Nem akartam tudni, milyen lenne nélküle. Hálás voltam, hogy nem vagyok egyedül.
- Köszönöm. Hogy kerültem ide?
- Szívesen. Walter és Viola hoztak el, miután elájultál. – mondta, s közben fürkészően nézett, emlékszem-e arra, ami történt.
- Emlékszem. Még mindig fáj, de már el tudom viselni. – válaszoltam a ki nem mondott kérdéseire. – Nem kell visszamennem az órámra? Mondott neked valamit Viola?
- Azt mondta, hogy pihenj, és ha lesz erőd, gyakorolj, de ma már nem tanultok újat. Ha kérdésed van, bármikor felkeresheted őt.
- Értem. Rendben. Mennyi ideig voltam kiütve?
- Pár órát. Azt hiszem, csinálhatnánk egy korai vacsorát, hogy utána legyen időd gyakorolni kicsit, nekem pedig el kell mennem. Persze, csak ha van kedved hozzá.
- Igen, ez jó ötlet. Hálás vagyok, hogy itt vagy velem. Remélem, tudod. – mosolyogtam rá.
Válaszként olyan széles mosolyt kaptam, hogy egyből jobb kedvem lett. Látszólag örült, hogy segíthet nekem és rajtam. Talán ez egy szép barátság kezdete.
Amint sikerült közösen kiválasztani, mit ennénk, hamar nekiláttunk a főzésnek, és sütésnek. Godrik nem csak szerette amit csinált, hanem értett is hozzá. Nem utolsó sorban pedig boldoggá is tette. Elképzeltem, ahogy a Földön, mint helyes, izmos férfi, aki minden mozdulatával nők ezreit ejti ámulatba, kacsintva készít el egy fogást. Széles mosolyával szervírozza, és végül bezsebeli az elégedettség hangjait, valamint a rengeteg dicséretet. Kisfiús bájával megdobogtatja a szíveket. Nagy, izmos testével pedig ámulatba ejti őket. Mégse rámenős, és nem használja ki az adottságait. Még mindig igazi ellentmondásokba ütközöm vele kapcsolatban.
Az étel mennyei volt. S amíg néztem, ahogy sürög –forog, egészen megnyugodtam. Közben készítettem egy tortát is, igaz, nem ünnepelhetek úgy, ahogyan szeretnék: a családom körében. De igenis gondolhatok rá, s elmondhatom, hogy mennyire szeretem, és ne aggódjon értem. Nem tudom, érzi-e, de ezt képzeltem: hogy segít.  
Feltettem a gyertyákat, és bár nem az én születésnapom volt, elfújtam őket, és közben az előbbi gondolatokra összpontosítottam. Kívántam egyet. Akkor még így mondtuk. Nem igazán hittem ebben ezelőtt, most viszont nyugtatóan hatott rám. S miközben megosztottam a desszertet lakótársammal, észrevettem, hogy a vihar is ismét enyhülni kezd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.